Virágterápia

Dr. Edward Bach angol orvos 1930 és 1936 között dolgozta ki a róla elnevezett gyógyító eljárást, a Bach-virágterápiát. Alapgondolata szerint: "Csak akkor válunk érzékennyé külső hatásokra, ha engedjük, hogy belénk lopózzon a kétely, a depresszió, a döntésképtelenség vagy a félelem."

Dr. Bach szerint életünk során két alapvető hibát követhetünk el: engedjük, hogy életünk kérdéseiben mások döntsenek helyettünk; alárendeljük magunkat mások akaratának. Vagy éppen fordítva, mi akarunk azok lenni, akik másokat befolyásolnak. Az első esetben nem tudjuk betölteni saját hivatásunkat. A másik esetben elfelejtjük, hogy mindenki csak maga oldhatja meg problémáit. Sokszor szinte lehetetlen kideríteni, hogy a beteg melyik csoportba tartozik. Ennél sokkal könnyebb azt a lelki jelenséget megragadni, amely a konkrét betegséget okozza. Bach 38 ilyen lelkiállapotot különböztet meg, s ezeket 7 nagy csoportba sorolja. Ma a virágesszenciák Nyugat-Európában és Amerikában részét képezik a házi patikáknak, és számos orvos, pszichiáter és természetgyógyász alkalmazza őket, az alábbiak szerint.

Napvirág: gyógyír vészhelyzetekre. Olyan esetekben használatos, amikor látszólag minden remény elveszett. Olyankor, amikor a betegen teljesen eluralkodott a rettegés. Ha a beteg nincsen eszméleténél, akkor ajkait is megnedvesíthetjük a gyógyírral.

Bohócvirág: akkor van szükség erre az esszenciára, ha az ember retteg a világ dolgaitól, például a fájdalomtól, balesetektől, nyomortól, sötétségtől, egyedülléttől, szerencsétlenségektől, a mindennapi élet eseményeitől.

Cseresznyeszilva: félelem a józan ész elveszítésétől, attól, hogy az ember enged a késztetésnek, hogy félelmetes, szörnyű tetteket kövessen el, amelyeket valójában elutasít.

Rezgőnyár: nem valóságos, megmagyarázhatatlan félelmekre. Amikor a beteget baljóslatú sejtelmek kínozzák nappal és éjjel egyaránt Az ilyesfajta problémáktól szenvedő emberek gyakran húzódoznak attól, hogy titkos félelmeiket megosszák másokkal.

Vörös vadgesztenye: azok számára, akik rettenetesen féltenek másokat. Önmagukért gyakran már nem aggódnak, attól viszont rettegnek, hogy szeretteikkel szerencsétlen, szörnyű dolgok történhetnek.

Kékgyökér: azok számára, akikben nincsen elegendő magabiztosság, önbizalom, s emiatt képtelenek a döntéshozatalra.

Szikárka: azok számára, akik képtelenek két dolog közül választani: először az egyik tűnik jónak számukra, azután úgy látszik, hogy mégis inkább a másik a megfelelő.

Tárnics: azoknak, akik könnyen elkedvetlenednek. Lehetséges, hogy életük különböző területein jól haladnak, olykor azonban egy kisebb akadály is kedvüket szegheti.

Sülzanót: nagyon mélyről fakadó reménytelenség esetén, amikor a beteg úgy érzi, hogy számára nincs segítség.

Gyertyán: azoknak, akik úgy érzik, nincsen elegendő fizikai vagy szellemi erejük és kitartásuk ahhoz, hogy cipeljék a vállukra nehezedő terheket. A mindennapi élet gondjai túlzottnak, megoldhatatlannak tűnnek számukra, jóllehet feladataikat általában sikeresen teljesítik.

Rozsnok: azoknak, akik valami rendkívülit szeretnének véghezvinni, de nehezen döntik el, hogy milyen tevékenységet válasszanak. Bár nagy bennük a lelkesedés, mégsem vonzódnak különösebben egyetlen területhez sem.

Iszalag: csendes, nyugodt, visszahúzódó emberek számára, akik örökké álmodoznak, akik pillanatnyi helyzetükben nem érzik túlságosan jól magukat. Ha megbetegednek, semmilyen erőfeszítést nem tesznek javulásuk érdekében.

Jerikói lonc: azoknak, akik a múltban élnek, be nem teljesült ábrándokat kergetnek, s nem hiszik, hogy lehetnek még olyan boldogok, mint régen.

Vadrózsa: azok számára, akik ok nélkül érdektelenné váltak a világ eseményei iránt. Végzik a dolgukat, de nem tesznek különösebb erőfeszítést azért, hogy sorsukat jobbá tegyék. Harc nélkül lemondanak az életről.

Olajfa: azoknak, akik teljesen kimerültek, és úgy érzik, nincs egy csepp energiájuk sem arra, hogy bármiféle további erőfeszítést tegyenek. Számukra a mindennapi élet kemény munka, öröm és élvezet nélkül.

Fehér vadgesztenye: mindazoknak, akikben nyomasztó gondolatok merülnek fel, amelyek makacsul visszatérnek. Elűzik a lelki békét, és lehetetlenné teszik, hogy a beteg a munkájára, örömeire gondoljon.

Vadrepce: azok számára, akik búskomorságra, kétségbeesésre hajlamosak, mintha egy hideg, sötét felhő árnyékolná be őket, s rejtené el szemük elől a fényt és az életörömöt.

Vadgesztenyerügy: azoknak, akik nem okulnak, ugyanazt a hibát többször is elkövetik.

Békaliliom: azok számára, akik egyedül szeretnek lenni. Csendes, nyugodt, visszahúzódó emberek, keveset beszélnek, függetlenek, csak önmagukra támaszkodnak. Nem befolyásolhatók.

Nebáncsvirág: azoknak, akik gondolkodásukban és tetteikben egyaránt gyorsak. Ha betegek, azonnal meg akarnak gyógyulni. Képtelenek türelmet tanúsítani a lassú emberekkel szemben. Jobban szeretnek egyedül dolgozni és gondolkodni.

Hangafű: azoknak, akik állandóan társaságot keresnek, fontosnak tartják, hogy problémáikat másokkal is megvitassák. A hallgató személye azonban nem igazán fontos számukra. A magány boldogtalanná teszi őket.

Apróbojtorján: olyan emberek számára, akiket a viták és veszekedések fárasztanak. Sok mindenről lemondanak, hogy a konfliktusokat elkerüljék.

Kisezerjófű: kedves, csendes, békés embereknek, akik túlzottan kiszolgálnak másokat, szinte rabszolgává válnak, és közben hajlamosak túlértékelni erejüket.

Diófa: azoknak, akiknek határozott elképzeléseik vannak, amelyek teljesen kitöltik életüket, ugyanakkor mások erősebb meggyőződése miatt hajlamosak feladni saját céljaikat és elképzeléseiket.

Magyal: azoknak, akiken időnként eluralkodik a féltékenység, az irigység, a bosszúvágy vagy a gyanakvás. A haragos nyugtalanság különféle állapotaira.

Vörösfenyő: a kishitűeknek. Azoknak, akik nincsenek megelégedve önmagukkal. Úgy érzik, soha nem lesznek sikeresek, ezért nem is tesznek igazi erőfeszítéseket a sikerért.

Erdeifenyő: az elégedetleneknek. Azok számára, akik folyton vádolják önmagukat. Ha sikeresek, akkor úgy érzik, hogy sokkal jobban is megcsinálhatták volna. Néha mások hibáit is magukra veszik.

Szilfa: azoknak, akik jól végzik munkájukat, de néha erőt vesz rajtuk a levertség, és úgy érzik, vállalt feladatuk annyira nehéz, hogy emberi erővel képtelenség azt véghezvinni.

Szelídgesztenye: azokban a pillanatokban van szükség erre az eszenciára, amikor az ember úgy érzi, hogy szenvedései elviselhetetlenné váltak. Elérkezett tűrőképessége végső határához; a beteg nem bírja tovább, úgy érzi, fel kell adnia.

Ernyős madártej: azoknak, akiknek a lelkét mérhetetlen elesettség, bánat nyomja. Sokkos állapot, közelálló személy elvesztése, baleset utáni ijedtség esetén alkalmazható szer.

Fűzfa: azoknak, akiket olyan csapás ért, amit képtelenek harag és neheztelés nélkül elviselni. Úgy vélik, ilyen mértékű megpróbáltatást nem érdemeltek meg, igazságtalannak tartják.

Tölgyfa: azok számára, akik minden erejüket latba vetve küzdenek betegségükkel vagy a mindennapi élet problémáival. Keményen harcolnak, mindent megpróbálnak, és elégedetlenek önmagukkal, ha a betegség meggátolja őket kötelezettségeik teljesítésében vagy mások segítésében.

Vadalma: megtisztulást hozó esszencia azok számára, akik tisztátalannak érzik magukat. Ennek oka sokszor valami jelentéktelen apróság, máskor viszont komoly betegség is lehet.

Katángkóró: azok számára, akik eltúlozzák az aggódást, akik hajlamosak túlzásba vinni a gyermekeikről, rokonaikról, barátaikról való gondoskodást, s mindig akad valami, amit rendbe hoznának. Megkövetelik, hogy szeretteik állandóan a közelükben legyenek.

Vasfű: azoknak, akiknek szilárd elképzeléseik vannak az életről, csak nagyon ritkán változtatnak. Legfőbb vágyuk, hogy a körülöttük élőket is meggyőzzék saját igazukról. Ha megbetegszenek, sokáig lábon folytatják munkájukat akkor is, amikor mások már régen feladták volna.

Szőlő: határozott, fogékony embereknek, akik biztosak saját képességeikben, és úgy vélik, hogy mindenkinek hasznára válna, ha elfogadná az általuk felajánlott segítséget, Ha betegek, ápolóikat is ok akarják irányítani.

Bükkfa: azoknak, akiknek több toleranciát, elnézést és megértést kellene tanúsítaniuk, hiszen minden lény útja más, s mindenki saját tökéletesítésén munkálkodik.