Kínai gyógymódok

A szülészet alacsony színvonalú, a bábák dolga Kínában időtlen idők óta. A vajúdó nő az előfájások idején ágyba fekszik, időnként kis sétát tesz a szobában, hogy a gyermek fejjel lefelé forduljon, mert azt hiszik, hogy a magzat a szülést megelőző utolsó órákban fordul fejre. A torzszüléseket különös mesékkel magyarázzák.

A régi kínai orvoslás használt érzéstelenítő-, kábító szereket is, például: mandragórát, ópiumot, hasist, stb. Olykor műtéteket, még mellkasi és hasi műtéteket is végeztek az elkábított betegen. Később azonban a kínai sebészet a vallás tilalma miatt abbamaradt, visszafejlődött.

A kínai gyógyászat sajátos és mindenre használt gyógyító eljárása az akupunktúra. Ezt hosszú fém, esetleg csonttűvel végezték, olykor egész mélyen szúrták a testbe. A kínai orvos szerint az akupunktúra ismét helyreállítja a szervezet megzavart vér-és nedvkeringését. Minden betegségnek megvan a pontos akupunktúrás helye (körülbelül 400) pont. Rendkívüli ügyességet és gyakorlatot igényel. Főleg idegzsábák és rheumatismus eseteiben alkalmazzák, sokszor sikerrel.

Másik hasonló és jellegzetesen kínai gyógymód a moxa vagy moxibustio, az égetéses gyógymód. Szárított ürömből készített golyócskát meggyújtanak és azt a bőr bizonyos pontjaira nyomják, így égési sebeket ejtenek a bőrön, melynek szintén gyógyító hatást tulajdonítanak. A vallás szigorúan tiltotta a test megcsonkítását. Ha elkerülhetetlen volt az amputáció, a levágott végtagot gondosan meg kellett őrizni, és a beteg halála után vele együtt eltemetni.